7. fejezet

Elnézést a késés miatt, de nagyon sok a dolgom mostanában. Sok a munka, kevés a szabadidő, Meg egyéb dolgok is vannak, amik előbbre valók. Így nem volt időm írni, vagy épp fáradt voltam ahhoz, hogy írjak. De itt a következő fejezet! Remélem tetszeni fog nektek. 

És köszönöm szépen a díjakat! Holnap ki is teszem őket az oldalra  :) Nagyon köszönöm, még1x!

Jó olvasást

 

Nevetve léptem be a szobámba, ami már teljesen másképpen nézett ki. Totálisan át lett rendezve és nagyobbnak is tűnt, pedig ugyan az a szoba volt, amiből ma reggel kiléptem. Hűű milyen régen is volt az.

-         Na hogy tetszik?

-         Hogy a fenébe tudtad te ezt véghez vinni? Az igazgató nő megengedte, hogy kifesd a falakat? Mégis hogy csináltad? És honnan vannak az új bútorok? Remélem minden cuccom megvan.

-         Az meglepetés,hogy mit hogyan csináltam, de többen segítettek, mint amire gondoltam. És a beszerzésben is sok segítséget kaptak. Főleg Rose, Jasper és na ki még? Jake. Az a srác… istenem téged csupa jó pasi vesz körül. Jasper sem semmi, de ez a Jake. Ha tudnád milyen lelkesen rendezgették az utasításaimnak megfelelően a szobát. Szerintem igen csak a kedvedben akartak járni. Szeretnek téged. Na és egyébként hogy tetszik?

-         Hát. Igazán klassz. Furcsa de jó. Otthonosabb lett.

-         Az volt a cél.

-         De ugye a fehérneműimet te pakoltad el, nem a fiúk? Mond hogy te vagy Rose!! Kérlek…

-         Nos…

-         Alice!

-         Nagyjából, de volt pár darab, a szexibbek, amiket Jake pakolászott igen serényen – mondta nevetve.

-         Az meg hogy lehet?

-         Lehet, hogy véletlenül rossz fiók kipakolását bíztam rá – nevetgélt.

-         Nem. Nem, Alice, ezért nagyon megütöd a bokádat. Hogy tehetted ezt? Hogy nézek ezek után a szemébe?

-         Hát neki lesz kellemetlenebb, mert tuti maga elé képzel a leopárd mintás szettben amit tőlem kaptál pár hónapja. Úgy láttam, az igazán tetszett neki.

-         Mégis hogy érted el nála, hogy segítsen?

-         Elég volt csak a nevedet megemlítenem, és hogy segíteni kéne meglepetést okozni, és egyből felajánlotta én meg naná, hogy hagytam. Na meg amikor a tiszta csipke, szintén tőlem kapott babydoll akadt a kezébe. Szegény srác totál kikészült.

-         Ez annyira nem volt szép tőled. Ezek után a szemébe se merek majd nézni. Kössz szépen.

-         Rose hol van egyébiránt, pár órája eltűnt, és jó lenne ha itt lenne. Látnia kéne a végeredményt.

-         Azt mondtad, hogy ő is segített.

-         Igen, de előbb el kellett mennie. Valaki hívta.

-         Biztos a ribanckirálynő.

-         Lehet – rántotta meg a vállát. Nem tudom.

-         Na jól van. Köszönöm szépen Alice – mondtam mosolyogva és odamentem hozzá, hogy megöleljem őt. Amikor pedig elváltam tőle gyors mozdulattal meghúztam jó erősen a füleit.

-         Auúúú. Ezt most miért kellett.

-         Jake miatt. Te gonosz banya te.

-         Amúgy boldog huszadik születésnapot.

-         Tessék?

-         Hát észrevettem, hogy nem tűnt fel, de ma van a szülinapod és hát nem véletlenül csináltattam ezt a szobát normálisabbnak meg. Azt hittem azért leesik a tantusz.

-         Jézusom. Tényleg… el is felejtettem, annyi minden történt és foglalta le a figyelmemet.

-         Igen azt látom, és mond csak kaptál még valakitől ilyen klassz ajándékot? Na? Tutira nem. Úgyhogy használd egészséggel a szoba rád eső részét.

-         Köszönöm Alice, még egyszer, nagyon köszönöm. Ez a legjobb ajándék. Annyira szeretlek téged.

-         Tudom – mondta és most ő ölelt meg szorosan. – Boldog huszadikat.

-         Na ja. Akkor én most veszek egy forró fürdőt, hogy ellazuljak a mai nap után, aztán mehetünk enni.

-         Rendicsek. Addig összekészülődök és neked is készítek valami csini rucit, ami alkalomhoz illő – mondta és már az új ruhás szekrényemet nyitotta ki. Most kivételesen nem akadályoztam meg benne. Ez boldoggá teszi, és ennyit megérdemel a sok-sok mindenért. Így most nem akadékoskodtam.

-         Oké – hagytam rá. És bevonultam a fürdőbe.

Egy kád forró víz, pár csepp illóolajjal tényleg hatásosnak bizonyult abban, hogy ellazuljak, de sajnos a gondolataimat továbbra sem tudta elűzni.

Újból és újból eszembe jutottak azok a szörnyű képek, és egyszerűen nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogyha ez mind igaz, akkor akár egyikük is lehettem volna azok közül, akik meghaltak. De miért tenne valaki ilyet és minek? Valami célja biztosan van az illetőnek, vagy illetőknek, hogy ezt teszik. De ez akkor is nagyon barbár szokás. Talán tényleg van abban valami, hogy itt biztonságban vagyok, vagyunk. De miért tűnik úgy, mintha velem és a biztonságommal sokkal jobban foglalkoznának? Nem hiszem, hogy a többi diákra is így odafigyelnek. Tényleg csak a tisztavérűségem miatt?… egy pillanat.

Hiszen ez a lényeg. A tisztavérűeket gyilkolja valaki. De miért? Képességek miatt? Vagy családi hovatartozás miatt, vagy valami maffia ügy…

-         Kész vagy már? – rántott ki gondolataim közül Alice hangja és kopogása a fürdőszoba ajtaján. – Mennünk kéne, hogy időben kapjunk kaját. Siess. Különben is biztos kihűlt már a vized.

-         Megyek – kiabáltam ki neki, és tényleg, eddig fel sem tűnt, hogy már épp hogy csak langyos a víz.

Gyorsan kiszálltam, megtörülköztem és egy fürdőköpenybe belebújtam mentem oda az ágyamhoz, amin már ott volt a ruhám, amit Alice szeretne, ha felvennék, megjegyzem nem is volt olyan vészes, és otthagyott egy cetlit is, hogy a kajáldában találkozunk.

Felöltöztem, felvettem egy kabátot, majd gyors léptekkel indultam meg az épület fele.

Belépve aztán hatalmas meglepetés ért. A mai napon a második. Ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, egyszerre hallottam felhangzani több ember szájából, hogy Boldog Szülinapot Bella!